Az első néhány találkozásunk után szinte
minden perc szabadidőnket együtt töltöttük. Olyan jól éreztük magunkat együtt…
Megértettük egymást, jókat tudtunk beszélgetni, nevetni, szórakozni. Szükségünk
volt egymás társaságára. Minden nap, amilyen hamar csak lehetett, rohantunk
egymáshoz. Legtöbbször még a koncertekre is elkísértem a fiúkat, ahogyan
Eleanor és néha Danielle is, amikor a munkája engedte.
- Soha senkivel sem töltöttem el
ennyi időt rajtad kívül, még Eleanorral sem, annak ellenére, hogy nem sok ideje
ismertelek. Senkivel nem voltam még ennyire egy hullámhosszon. Nagyon rövid idő
alatt borzasztóan erős kötődés alakult ki közöttünk, bármit megtettünk volna a
másikért. Mindig tudtam, éreztem, hogy éppen milyen kedved volt. Amikor vidám
voltál, engem is azzá tettél, akarva, vagy akaratlanul. Az volt a kedvencem,
mikor elráncigáltál egy vidámparkba, csak hogy jobb kedvre deríts. De nekem már
az is bőven elég volt, hogy láthattalak. Láthattam az arcod, a szemeid, a
mosolyod… Csupán a tudat, hogy ott vagy nekem, hogy szeretsz, már önmagában
hihetetlenül boldoggá tett, és nagyon sok erőt adott nekem.
Mikor megtudtam, hogy pár napon belül Amerikába repültök turnézni,
nagyon megijedtem. Fogalmam sem volt, hogy bírnék meglenni hetekig nélküled.
Hiszen amióta csak megismertelek, alig volt olyan nap, hogy ne találkoztunk
volna, vagy legalább ne beszéltünk volna telefonon. Örültem, amikor megkértél,
hogy menjek veletek, bár egy kicsit aggódtam, hogy mit szólnak majd hozzá a
többiek. De szerencsére nem bánták, sőt.
Jól kijöttünk a srácokkal, kezdtem egyre
jobban megkedvelni őket. Tényleg nagyon kedvesek és jófejek voltak, úgy
viselkedtek, mint az átlagos emberek, és nem úgy, mint valami beképzelt
popsztárok. Részben Eleanor miatt ugyan, de azt hiszem, Louis-val barátkoztam
össze a leginkább közülük. Hihetetlenül bolond egy ember, egyszerűen nem
lehetett nem szeretni. Amikor Harry éppen nem ért rá, sok időt töltöttem vele. Mindkettőnk
kedvenc kávézója a Starbucks volt, így többször is együtt sétáltunk el egy-egy
kávéért. Ami meglepett, hogy komolyan is lehetett vele beszélgetni, nem csak
őrültködni. Tényleg tudott kedves is lenni, és udvarias. Ha belegondolok, már
akkor észrevehettem volna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése