Bogota városában nagy
volt a felfordulás. Elérkezett a One Direction koncertjének napja, amire minden
colombiai lány várt. Bár csak 1-2 hónappal előtte jelentették be a turnét, mégis
elkelt minden jegy pár óra alatt. Pedig az itteni a stadium az egyike volt a
legnagyobbaknak – több mint 36000 csak az ülőhelyeknek a száma.
Már a nagy esemény
reggelén gyülekezni kezdtek a rajongók. Délutánra már elárasztották az egész
környéket, és a rendőrség kénytelen volt lezárni a környező utakat. Amikor
estefelé megérkezett az első autó, ami a One Direction csapatának néhány
emberét szállította, a biztonságiak alig tudták kontrollálni a rengeteg
eszeveszetten sikítozó tinilányt. Az autó, amit ezután még több is követett,
nehezen és lassan haladva jutott el a hátsó bejáratig. Még itt is nagy volt a
tömeg.
Természetesen rengeteg
fotós is részt vett az eseményen, akik bármit megtettek volna, hogy lencsevégre
kaphassák a legnagyobb sztárokat, akik valaha ebben a városban jártak. Ritka
eseménynek számított, ha ilyen híres emberek jártak erre, hiszen Dél-Amerikában
nem sok előadó turnézik.
Amikor az utolsó autó
megállt, a jelenlévő rajongók már tudták, hogy ki fog kiszállni belőle. Arra
viszont nem számítottak, hogy kinek a társaságában.
A fiú után ugyanis egy
vörös hajú nő lépett ki az autóból. A tömeg egy pillanatra el is némult a nő
láttán. Haja hosszú, sötét és az arca szigorú, mégis tökéletes. Makulátlan
öltözete csupa fekete ruhadarabokból állt, amik kiemelték karcsú alakját. Olyan
magas sarkú cipőt viselt, hogy öt centivel magasabb volt a mellette lépkedő
fiúnál. Összekulcsolták a kezeiket, és mosoly nélkül siettek be a stadium
épületébe.
A fotósok vakui
villogtak, a rajongók pedig kiabálni kezdtek, de ez nem zavarta a nőt. Hadd
tudja meg az egész világ – gondolta. Hiszen már az övé volt a fiú, a birtokában
volt. Mint egy eszköz, egy fegyver, aminek a segítségével az ellenségeinek
árthat. Már csak vigyáznia kellett rá. Látta, hogy a fiú gondolkozik, ezért
tettetett aggódással megkérdezte:
- Minden rendben?
- Persze – felelte a fiú
egy halvány mosollyal.
- Előbb-utóbb úgyis
mindenki megtudta volna, hidd el – mondta a nő, mert látta a fiún, hogy kissé
zavarta a nyilvánosság. Még a kezét is a nőnek kellett megfognia. – Jobb, hogy
túlvagyunk rajta előbb.
- Igen, igazad van –
bólintott a fiú.
- Én képes vagyok kezelni
a rajongóidat – bizonygatta a nő, hiszen tudta, hogy a fiú ez miatt aggódik.
Igazából már sikerült megtalálnia vele a közös hullámhosszt, és ezért talán –
de csak talán – kezdte tényleg megkedvelni. – Nekem nem tudnak ártani. Erős
vagyok – mondta, mire a fiú nem válaszolt, csak csodálattal teli pillantással
nézett rá. Közben már beértek az épületbe, és csak néhány biztonsági őr volt
jelen rajtuk kívül, ezért a fiú megcsókolta a nőt…
- Egyértelműen
a Kiss You a legjobb szám.
- Nem!
– rázom meg a fejem. – A You And I a legszebb dal, amit valaha hallott a világ!
– közlöm ellentmondást nem tűrő hangon, de a szám sarkában mosoly bujkál.
- Akkor
már inkább a Little Things – vágja rá Eleanor, és én elgondolkodom.
- Na
jó, itt megegyezhetünk – bólintok, mire Eleanor elneveti magát. – Harry, te mit
gondolsz?
Éppen
a Bogota-i stadium öltözőjében ülünk. A fiúk készülődnek, amíg mi Eleanorral
véresen komoly vitákat folytatunk arról, hogy melyik a legjobb daluk. Kíváncsi
vagyok Harry véleményére, de ekkor látom, hogy más dolga akadt. Az egyik
tükörrel szemben ül, mögötte pedig Lou, a fodrász áll, kezében egy hajvágó
ollóval.
- Kizárt,
hogy levágd a hajam! – tiltakozik Harry felháborodva.
- De
Harry, muszáj. Túl hosszú! – mondja Lou. – Csak öt centit – teszi hozzá
kompromisszumként, majd az ollójával veszélyesen közelít a göndör fürtök felé.
- Nem!
– kiált fel Harry, és feláll. Lou próbálja visszaültetni, de nem jár sikerrel.
Harry nevetve kitér az útjából és elmenekül. A nő sóhajtva rázza a fejét.
- Előbb-utóbb
megunja ezt az elhanyagolt rocksztár-kinézetet – mondom Lounak
megnyugtatásképpen.
- Rólam
beszéltek? – jön oda hozzánk Louis, akinek a haja szintén hosszabb a
megszokottnál, és a ruhái sem a legelegánsabbak.
- Nem,
bár te is kezdesz úgy kinézni, mint egy ősember – közli Eleanor, a barátja
egyre növekvő borostájára célozva.
- Kösz
szépen, Eleanor, nagyon kedves vagy – mondja poénkodva Louis, de ekkor már
mindenki szakad a nevetéstől. Kicsit tovább nézem Harry mosolyát a kelleténél…
- Harry!
– hallatszik egy szigorú női hang kintről. Harry elfordul, és a társaságból
kiszakadva az ajtóhoz megy. A falnak támaszkodik, a menedzser pedig vele
szemben áll, így nem látom, csak a vörös haját. Idebent a viccelődés tovább
folytatódik, de én akaratlanul is a nő és Harry fojtott hangú beszélgetésére figyelek.
Nem hallom jól. Vajon miről beszélhetnek? Harry ideges, érzem.
Pár
perc múlva Harry visszatér. A mosoly eltűnt az arcáról.
- Beszélhetünk,
Jasmine? – kérdezi, mire reflex-szerűen bólintok, felállok, majd kicsit
félrehúzódunk.
- A
menedzserünk nem akarja, hogy itt legyetek az öltözőben Eleanorral – közli
Harry.
- Tessék?
– nézek rá csodálkozva. Mindig az öltözőben szoktunk lenni a srácokkal a
koncertek előtt.
- Ne
kérdezd, hogy miért, fogalmam sincs – vonja meg a vállát. – De szerinte az
lenne a legjobb, ha csak az lenne itt, akinek szükséges.
- És
szerinted ez így oké? – kérdezem, miközben próbálok kiigazodni rajta. Úgy
veszem észre, mintha meg akarna felelni ennek a nőnek valamiért, és ez nem
tetszik.
- Nem
zavartok minket, tudod jól – mondja a szemembe nézve. – De ha ő azt mondja,
hogy így jobban tudunk koncentrálni a felkészülésre, akkor el kell hinnem.
Biztos jobban tudja.
- Hát,
rendben – pislogok megszeppenve. Ilyesmi még nem fordult elő. De ha Harry ezt
akarja, akkor elmegyek. Úgyis kezdődik a koncert hamarosan. – Eleanor, gyere,
keressük meg a helyünket! – szólok neki, mire feláll és sok sikert kívánva
elköszön Louis-tól.
- Ügyesek
legyetek! – mondom Harrynek, és egy puszit nyomok az arcára, mire elmosolyodik.
Eleanor odajön hozzám, és együtt kimegyünk az öltözőből.
Azon
gondolkodom, mi történhetett. Nekem úgy tűnik, hogy Harry valamiért tart ettől
a nőtől, de mi lehet az oka? Semmi ilyesmire nem volt még példa, mindig
gátlástalan és barátságos volt a csapatban a hangulat. De most valami
megváltozott. Bár még személyesen nem találkoztam a nővel, azt hiszem, ő lehet
az oka mindennek. Nem gondoltuk az elején, hogy változások lehetnek, de mégis
ez történt. Mióta Louis és Harry újra barátok lettek, minden olyan volt a
bandában, mint mielőtt összevesztek. Most viszont új nehézséget kell
leküzdeniük, és nem tudom, hogy biztosan az lesz-e a jó, amit ez a nő mond
nekik. És van egy olyan érzésem, hogy ez még csak a kezdet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése