- Nem értem, miért nem
tudnak megkomolyodni továbbra sem – mondta a nő, majd a fejét elfordítva
kifújta a cigarettafüstöt a száján keresztül. Egyik karját keresztbe tette maga
előtt, és rátámasztotta a másikat, amivel így újra a szájához emelte a
cigarettát. Testre simuló fekete ruhát viselt, szemei erősen voltak kifestve,
és vörös haja szoros copfba kötve lógott egészen a derekáig.
- Talán azért, mert csak
átlagos, huszonéves srácokról van szó. Én is az vagyok – felelte a fiú, aki a
nő mellett állt. Nem tudta, mit kezdjen magával, ezért csak álldogált ott
szerencsétlenül. Zavarban volt, mert ő nem dohányzott, és igazából azt sem
tudta, hogy a nő igen. Nem volt képes eldönteni, hogy ez zavarja-e őt vagy sem,
ugyanis nem tudta nem bámulni, ahogyan a nő telt, vérpiros ajkai közé teszi a
cigarettát, és ahogyan elegánsan kifújja a füstöt. Elbűvölte őt a nő minden
egyes mozdulata.
- Te más vagy – közölte
halványan elmosolyodva. A fiú pillantása felcsillant az utcai lámpák homályos
fényében. – Te okosabb vagy náluk – folytatta a nő. – Egyedül azért aggódom,
nehogy a többiek éretlensége miatt veszítsd el ezt a hihetetlen munkát. Mert ha
ilyen irányba halad a banda viselkedése, nem vagyok benne biztos, hogy sokáig
űzhetitek ezt az ipart – mondja kegyetlenül.
- Nem értem. Mi csak jól
érezzük magunkat, és a rajongók így is imádnak – értetlenkedett a fiú.
- Persze, hogy nem érted
– mosolygott a nő titokzatosan. – Hiszen te nem láttad azt, amit én. Elképzelni
sem tudod, hogy az eddigi tíz éves pályafutásom során mennyi sztárocskát láttam
a saját szememmel elbukni. Mindenki így kezdi… Örülnek maguknak, elszállnak a
sikertől, aztán amikor oda jutnak, hogy már csupán a kemény munka tarthatja
őket életben, szépen lassan lebukdácsolnak a lejtőn. – A fiú ezen már
elgondolkodott. Talán igaza lehet a nőnek. Van már tapasztalata, tudja, hogy
mit csinál. Rá kellene bízniuk magukat, de úgy tűnt, hogy erre a társai nem
képesek. – Te bízol bennem? – kérdezte hirtelen a nő. A fiú csodálkozott.
- Igen – felelte
azonnal.
- Akkor segítened kell
megértetni a többiekkel, hogy muszáj komolyan venniük ezt az egészet. Tedd azt,
amit én mondok. A saját érdekedben – mondta, majd egy utolsót szívott a
cigarettájából, és ledobta maga mellé a földre.
- Rendben – bólintott a
fiú.
- De most ne beszéljünk
többet a munkáról – mosolyodott el ismét a nő, és vékony karjait a fiú nyaka
köré fonta. – Felejtsd el. Azért
jöttünk, hogy szórakozzunk, nem igaz? – kérdezte, mire a fiú válaszként
megcsókolta. Nem bírt tovább várni, és elszakadni sem tudott már a nőtől.
Csoportokba verődött fiatalok haladtak el mellettük hangoskodva, jókedvűen, és
mentek be a néhány méterrel arrébb lévő ajtón. Egy szórakozóhely bejáratánál
álltak. Odabent pedig a munkatársaik és egyben barátaik várták őket.
- Menjünk – húzódott el
a nő a fiútól, mire az csalódottan bólintott, és egymás kezét fogva bementek…
Egy
szórakozóhelyen vagyunk. Elég nagy társaságunk van, hiszen a banda és az egész
turné-csapat is eljött. Egy nagy, patkó alakú kanapén ülünk sorban, középen
pedig egy asztal, ami tele van mindenféle különböző italokkal. A zene
iszonyatos hangerővel üvölt, így csak a mellettünk ülő emberek hangját halljuk.
Az asztal felett elhelyezett lámpától eltekintve a helyen sötét van, és a
táncparketten csak színes fények villognak a zene ritmusában.
Belekortyolok a
koktélomba, miközben a mellettem ülő Harry hangosan felnevet Louis egyik
poénján. Louis másik oldalán pedig Eleanor nevetgél, kezében egy ugyanolyan
zöld színű koktéllal, mint az enyém. Körbenézek, a társaság minden tagja
láthatóan jól érzi magát. Néhányan már el is tűntek a tömegben. Éppen meg
akarom kérdezni Harry-t, hogy nem akar-e ő is táncolni, amikor hirtelen
mindenki elhallgat, fejüket pedig a tőlünk nem messze lévő bejárat felé
fordítják.
Én is odanézek,
hogy lássam, mit néznek annyira. Ekkor látom meg felénk közeledni Liamet, aki a
szokásostól eltérően van felöltözve. Fekete inget visel, ami meglehetősen
furcsa egy olyan vidám és sportos stílusú embertől, mint ő. A borostáját már
megszokta mindenki, de ezzel az inggel együtt túlságosan komolynak fest. A haja
elegánsan fel van zselézve. Szinte tökéletes a megjelenése. Ráadásul valamilyen
furcsa magabiztosságot sugároz, szinte titokzatosan, rejtélyesen. Észreveszem,
hogy egy nő van vele, akivel az ujjaikat összekulcsolva igyekeznek felénk.
Ahogyan a nőre pillantok, elakad a lélegzetem is.
Gyönyörű. Nem
hiszem, hogy láttam már valaha az övénél szebb alakot, elképesztően vékony,
mégis formásan nőies és kissé izmos. A szűk, fekete ruhája kiemeli karcsú
derekát és a dekoltázsát. Hihetetlenül magas sarkú cipője még jobban megnyújtja
az alakját, magassága pedig egy leheletnyivel nagyobb Liamnél. Magabiztosan jár
az elegáns lábbeliben, látszik, hogy hozzá van szokva a tűsarkakhoz. Karján egy
hatalmas aranyóra díszeleg, a nyakában pedig egy feltűnő nyaklánc vonzza magára
a pillantásokat.
Hosszú, sötétvörös
haját szorosan összekötve viseli, így minden figyelem az arcára irányulhat.
Vonásai szigorúak, mégis valahogyan puhák. A bőre tökéletes tónusú. Piros
rúzzsal színezte telt ajkait, amik most egy halvány mosolyra húzódnak, miközben
Liam és ő megállnak az asztalunk előtt. Dús, szép ívű szemöldökei alatt a
szemfestéke magasan el van satírozva, mégis erős fekete színe van. Hatalmas
műszempillái még jobban kiemelik szúrós, sötét szemeit, amivel most kíváncsian
néz végig a társaságunkon.
Amikor pillantása
elér hozzám, a tekintetünk pár másodpercre egybefonódik. Látom benne a
felismerést, és az elszántságot. Olyan hideget, titokzatosságot és sötétséget
sugároz, hogy szinte félni kezdek tőle. Még hivatalosan nem találkoztunk, de
biztos vagyok benne, hogy ő nem lehet más, csak a srácok új menedzsere. A nő,
akinek a kezében van a hatalom, aki mindent és mindenkit irányít, aki minden és
mindenki fölött áll, és az egyedüli, akinek a véleménye számít.
Tehát ő Jane.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése