Harmadik rész - Hatodik fejezet

A hotelszoba majdnem pontosan olyan volt, mint amikor a nő beköltözött, bár huzamosabb ideig lakott itt. Nem hozott magával sok mindent, csak a ruháit és a sminkjeit, na meg persze a terveit a bosszúra. Egy hatalmas bőrönd volt a franciaágyon kinyitva, tele a nő holmijaival. Az ágy fölött két festmény lógott a falon, mellette pedig egy kis fotel állt egy asztalkával az ablak előtt. Két vastag függöny takarta el az ablakot, a lámpa pedig nem volt már felkapcsolva, ezért félhomály uralkodott a szobában. Minden össze volt pakolva, és rendbe volt téve, mert a nő ugyanolyan igényes szobába akart visszatérni az utazása után, mint amilyen ez volt amikor először belépett. De egy dolog megkülönböztette ezt a szobát a többitől, és jelezte, hogy ezt a nő birtokba vette, és senki más nem használhatja, amíg ő távol van.

Ez pedig egy faliújság volt. Maga szerelte fel a falra. A legkevésbé sem érdekelte, hogy ez egy hotelszoba, és hogy tönkreteszi a halványsárga tapétát. Ugyanis ez nem egy egyszerű, munkaügyekkel telezsúfolt faliújság volt, nem. Ez a faliújság az ő tervének a látható és tapintható megjelenítésére szolgált. Szüksége volt valamire, hogy össze-vissza száguldozó gondolatait rendezhesse, és hogy valamilyen formában mégis tárgyilagossá tehesse a tervét. Véleménye szerint addig nem volt igazi terv egy terv, amíg nem volt leírva. Nyoma kellett hogy maradjon, nem lehetett csak egy gondolat, ami bármelyik pillanatban elszállhat. Valósággá kellett, hogy tegye. Nem bírt volna addig várni, amíg beteljesül a bosszúja, annál hamarabb vágyott arra, hogy lássa az eredményt.

A parafatáblára fényképek és vázlatos szövegek sokasága volt tűzdelve. A legtöbb kép újságból kivágott, egy banda tagjait ábrázolta és más embereket is. De rengeteg kép volt egy szőke lányról. Nem lehetett több 21-22 évesnél, nagy kék szemei voltak és fiatalosan bájos mosolya. Ezek a képek személyes fotók voltak az internetről, hiszen a nő nem talált az újságokban egy-két képnél többet róla. A szövegek pedig információk voltak – tények más emberek életéről. Fontos dolgok. A nő szerint ugyanis meg kell ismerni az ellenséget ahhoz, hogy megtalálja a gyenge pontjait. Ennél már csak azt tartotta fontosabbnak, hogy közel is kerüljön az ellenséghez.

Csak egyetlen lap volt, amire a tervét írta le, lépésről lépésre. Nem merte részletesebben kifejteni, hiszen hétpecsétes titok volt. Senki nem tudhatott róla, kivéve persze egy embert. Aki miatt ezt az egészet művelte.

Megállt a faliújságja előtt, és elégedetten nézte a munkáját. Jól haladt a tervvel. Gondolatban kipipálta az első lépéseket a listán, de persze ez még nem volt minden. Az izgalmas rész csak most kezdődik. Mint egy társasjátékban, amikor hosszú ideig tart a lapok kiosztása és az előkészületek, és a gyerekek már alig bírnak várni, hogy játszhassanak végre. Igen, pont így érezte magát.

Meglátott egy kisebb képet a sok között. A fiú volt rajta. A fiú, akit elcsábított. Olyan ártatlannak tűnt a mosolya a fotón… Tetszett a nőnek. Elképzelte magát mellette. Látta maga előtt, ahogyan közel hajolva hozzá megvillantja tökéletes mosolyát a kamera kedvéért, vörös haja a fiú vállára omlik. Fejét félrebillentve tanulmányozta a képet, majd gondolt egyet, és gyorsan a blézere zsebébe tette.

Mosolyogva sóhajtott, majd a bőröndjéhez lépett, és becsukta azt. Hiányozni fog neki a faliújságja. Szerette nézegetni, szerette a képek segítségével elképzelni, hogy milyen lesz majd, amikor sikerrel jár. Hogy milyen érzés lesz látni az ellenséget megsemmisítve. De itt kell hagynia a képeit és a képzelgéseit is, hiszen most jön az igazi munka.

A bőröndjét cipelve kilépett a hotelszobából, nem sokkal később pedig már úton volt a reptérre…

A végigszenvedett éjszaka után reggel már úgy alszom, mint a bunda. Azt sem vettem észre, hogy Harry felkelt, és elment próbálni a stadiumba. Csak az üzenetét látom a telefonomon, miszerint délután visszajönnek, és este együtt mehetünk a koncertre.

Eleanor és Louis szobájához megyek, és bekopogok, de nem válaszolnak. Louis valószínűleg a próbán van a többiekkel, Eleanor pedig még alszik. Tudom, hogy neki valahogy nehezebben megy az átszokás egy másik időzónára. Ezért egyedül megyek le a hotel éttermébe reggelizni, majd visszasétálok a szobámba. Mielőtt elővenném a laptopom és dolgozni kezdenék, úgy döntök, befejezem a tegnap elkezdett pakolást. Még mindig ideges vagyok, bár Ryan tegnap este még felhívott, hogy anya műtéte rendben ment, és meg fog gyógyulni. Mégis aggódom miattuk.

A ruhák között újra megtalálom a terhességi tesztet, és eszembe jutnak a tegnapi gondolataim…

-  Eleanor! – szólok be a szomszédos hotelszoba ajtaján, miután hiába kopogtam többször is. – Eleanor!! – kiabálok kicsit hangosabban, mire végre mozgolódást hallok az ajtó mögül.

-  Jasmine! Baj van? – néz ki Eleanor álmos arccal.

-  Igen! Vagyis, hát, nem tudom, hogy baj-e… - gondolkozom el. A francba, fogalmam sincs, hogy ez jó-e vagy sem.

-  Gyere be! – mondja Eleanor, majd bemegyünk és leülünk az ágyra. – Jól van anyukád? – kérdezi.

-  Ó, igen, ő jól van. Ryan hívott még este, és mondta, hogy rendben volt a műtét – válaszolom. – De nem ezért jöttem. Eleanor, azt hiszem terhes vagyok! – közlöm, mire Eleanor csodálkozva néz rám.

-  Honnan tudod? – kérdezi tágra nyílt szemekkel.

-  Hát megcsináltam egy tesztet. Aztán még egyet, hogy biztos legyen. És igen, mindkettő szerint terhes vagyok – magyarázom gyorsan.

-  Úristen, Jasmine! – teszi a kezét a szája elé Eleanor, aztán pedig megölel, és nekem néhány könnycsepp gördül végig az arcomon. Amikor Eleanor elenged, letörlöm őket a kézfejemmel.

-  Örülsz? – kérdezi Eleanor, és látom rajta, hogy tényleg nem tudja a választ.

-  Nem tudom, ez most nagyon váratlanul ért. De a kérdés az, hogy vajon Harry örülni fog-e neki? Mi van, ha nem akarja ezt még? – gondolkozom hangosan.

-  Jasmine, egy hónapon belül összeházasodtok – emlékeztet Eleanor. – Abban biztos lehetsz, hogy nem mástól szeretne gyereket – viccelődik, mire elnevetem magam.

-  De hát még olyan fiatalok vagyunk! A házasság oké, mert az nem változtat igazából semmin. Ugyanúgy élünk majd tovább, a lakásunkban, mint ahogyan eddig is – magyarázom. – De egy baba… mindent megváltoztat. Nem akarom elmondani Harrynek, Eleanor… Félek, hogy mit szól majd hozzá…

-  Ne félj, Jasmine! Ő a férjed! Bármit elmondhatsz neki – mondja Eleanor. – De még egyelőre nagyon korai a dolog. Bármi történhet addig… Várhatsz vele, ha úgy érzed, nem áll készen.

-  Nem hiszem, hogy pár hónapon belül készen állna – sóhajtok.

-  Várj néhány napot – tanácsolja. – Van időd kitalálni, hogy mi legyen. És én segítek, itt leszek veled végig!

-  Köszönöm – mosolyodok el, és kicsit megnyugszom.

Éppen dolgozom, amikor Harry visszatér a próbáról.

-  Szia, Jasmine! – jön oda hozzám rögtön, hogy egy csókkal köszöntsön.

-  Szia – mosolygok rá. Egy pillanatig el is felejtem, mi is történt pár órával ezelőtt. – Milyen volt a próba?

-  Jó volt – feleli Harry, majd lehuppan mellém az ágyra, én pedig félrerakom a laptopom. – A stadium egyszerűen hatalmas, iszonyatosan nagy buli lesz este! – lelkendezik.

-  Már várom – mosolygok még mindig, de a gyomrom összeszorul, amikor rájövök, hogy valamit el kellene mondanom Harrynek.

-  Veled minden rendben? – kérdezi fürkésző pillantással.

-  Persze – válaszolom. – Sokáig aludtam, aztán Eleanorral voltam, most pedig dolgozgattam kicsit.

-  Akkor jó – mondja, de látom rajta, hogy gyanút fogott. Megérzi, ha valami bajom van, egyszerűen tudja akkor is, ha nem mondom el. De nem kérdezősködik tovább a délután folyamán, mert tisztában van vele, hogy ha készen állok, elmondom mi történt. Ráadásul nem is ez a legfontosabb dolga, hiszen este a turné első koncertjére indulunk…