*Harry szemszöge*
- Nem érdekel, odamegyek! És leütöm, mielőtt
egy ujjal is hozzáérhetne a menyasszonyomhoz! – közlöm dühösen, miközben
Louis-val Christopher házát keresve sietünk a sötét utcán.
- Nem ronthatunk be oda csak úgy! Meg kell
várnunk a rendőröket, biztos vagyok benne hogy mindjárt itt lesznek! – győzköd
Louis, de nem igazán figyelek rá oda. Észreveszek egy ablakot, ami előtt a
redőny nincsen lehúzva, és a függönyök közötti résen belátni a szobába. Egy
kanapét látok, ami előtt egy magas, izmos alak áll, és egyre lejjebb hajol… A
kanapén egy szőke hajú lány ül, és néz ki az ablakon kétségbeesett
pillantással… Jasmine.
- Látod? Már itt is vannak! – mondja Louis,
mire én is meglátom a rendőrautó fényeit egy utcával arrébb. Visszanézek
Jasmine-re, és tudom, hogy ha Christopher egy pillanatra is kinéz az ablakon,
látni fog minket, és azonnal elmenekül. Jasmine szemébe nézek, és biztos vagyok
benne, hogy ő is ugyanarra gondol, amire én. Egy aprót bólintok, mire a fejét
Christopher felé fordítja, aki a száját az övére tapasztja…
Ekkor olyan szintű düh
és idegesség önt el, amilyet még sohasem tapasztaltam. Nincs joga Christophernek
ahhoz, hogy megcsókolja őt, nem teheti! Úgy érzem, mintha a szívem millió
darabkára szakadna szét. Jasmine az én menyasszonyom! Az enyém… Én küzdöttem le
érte minden nehézséget, mindent ami csak az utunkba állt. Én voltam az, aki
mindig minden körülmények között mellette állt, az én vállamon sírt, az én
karjaimban merült álomba minden egyes éjszaka… A rengeteg közös emlék, a
sok-sok boldog pillanat, nevetések, csókok… Ezt mind nem veheti el tőlünk, nem
engedhetem!
Az épület ajtaja felé
rohanok, gyorsabban, mint hogy Louis észbe kaphatna és visszatarthatna.
Felrohanok a lépcsőkön és Christopher lakásának ajtaja előtt megállok.
- NE! – hallok egy
kiáltást odabentről, Jasmine kiáltását.
- Jasmine!!! – nem bírom
visszafogni magam, az üvöltés akaratlanul is kiszalad a számon, majd mintha
valami akciófilmben lennénk és én lennék a hős, berúgom az ajtót…
*Jasmine szemszöge*
- NE! – kiáltok
ijedtemben, amikor Christopher felállít a kanapéról és durván az ágyra lök,
majd őrülten mohó pillantással elindul felém…
Ekkor hirtelen egy ajtó
csapódását hallom, és Chris felkapja a fejét.
- Teee… - morogja
dühösen, miközben lépések közelednek a nappali felől.
- Hagyd békén Jasmine-t!
– mondja Harry lassan, határozott hangon. Felülök az ágyon és az ajtó felé
nézek: Harry szaporán hullámzó mellkassal, elszánt arckifejezéssel áll ott.
Chris önelégülten elvigyorodik, mintha csak erre a pillanatra várt volna, hogy
ilyen állapotban láthassa Harryt. Mintha az igazi játék csak most kezdődne…
- Mi lesz, ha nem? –
kérdezi Christopher halkan, gúnyos hangon. – Tudod, ő maga is megmondta neked,
hogy biztonságban van, és hogy ne keresd. Melyik részét nem értetted? – nevet
visszataszítóan.
- Ez nem igaz! –
kiabálja Harry. – Nincs biztonságban!
- Óó, szóval hazudott
neked? – kérdezi vigyorogva. – A menyasszonyod hazudott neked?
- Te vetted rá, hogy
hazudjon! – üvölti Harry, majd hirtelen Chrishez lép, olyan erővel üti meg,
hogy Chris elveszíti az egyensúlyát és a földre esik.
- Ezt nem úszod meg! –
sziszegi, miközben kezével vérző orrát fogja. De Harry már nem figyel rá, az
ágyhoz jön és a karomat megfogva lassan felsegít. A megkönnyebbüléstől
könnyezni kezdek…
- Cssh… - Harry a hideg,
majdnem teljesen meztelen testem köré fonja a karjait, és védelmezően átölel.
Pár pillanatig csendben szipogok a pulcsijába, de ekkor egy kattanást hallok.
Amikor felnézek Harry
válla fölött, azt látom, hogy Christopher kezében egy pisztoly van, amivel
éppen Harry hátára céloz. Tudom, hogy Chris egy másodpercig sem hezitál.
Amilyen erősen csak tudom, a földre rántom Harryt, éppen abban a pillanatban,
amikor a fegyver eldördül.
Harry rám esik.
- Harry! – kiabálom, a
kezeimmel kétségbeesetten hadonászva próbálom Harry arcát keresni…
- Cssh, itt vagyok,
nincs semmi baj – suttogja Harry, és karjaival lefogja az enyéimet, próbálva
megnyugtatni engem. A földre nézve két
lábat pillantok meg az ajtóban. Amikor felnézek, elakad a lélegzetem…
Az ajtóban Louis áll,
teljesen lefagyva, a szemei tágra nyíltak. Fehér pulcsija miatt látható,
ahogyan a bal karjából ömleni kezd a vér…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése