Elsö rész - Tizedik fejezet

Másnap Harryvel nagyon korán felébredtünk, mert az időeltolódás és a fáradtság miatt hamar elaludtunk este. Mivel a hotelban csak hét órától volt reggeli, úgy döntöttük, hogy addig egy kicsit körbenézünk a városban, amíg a rajongók alszanak, és nyugodtabban tudunk sétálgatni. Így egymás kezét fogva indulhattunk el, és nem kellett megállni sehol, aláírást osztogatni és a sikítozásokat hallgatni.

Mindig is szerettem a hajnalt. A nap kezdete, valamiféle új esélyt adott. Új nap, új lehetőségek. A gyönyörű napfelkelte, és az a halvány fény egyszerűen magával ragadott, inspirált. Az utcák kihaltak voltak, szinte hátborzongató volt a csend, bár már egy-két embert lehetett látni. Féltem is volna, ha egyedül lettem volna. De szerencsére Harry ott volt velem, így ki tudtam élvezni a szép látványt.

A tengerpart eléggé messze volt a hoteltől, ezért odáig nem jutottunk el, viszont Harry megígérte, hogy a másnapra tervezett Santa Monica-i csoportos strandolás előtt hamarabb kimegyünk, és megnézzük a napfelkeltét a homokban ülve. Ennek nagyon örültem.

Lassan már kezdett ébredezni a város, ezért elindultunk vissza a hotelba. Csakhogy út közben megláttam egy parkot, amit úgy éreztem, hogy muszáj megnéznünk. Kicsit még sétáltunk, de már eléggé elfáradtunk, így egy szép nagy fűzfa lombja alatt ledobtam magam a fűbe. Harry elnevette magát, de nem feküdt le mellém, mert azt hiszem meglátott valamit a fa törzsénél, és odament megnézni.

-   Héj, Jas, ezt nézd! – szólt, mire nagy nehezen felálltam a fűből és odamentem. Harry már az egyik vastag ágon állt, a fának támaszkodva, és egy kis írás-szerűségre mutatott. Megfogta a kezem, és segített felmászni a nagy ágra. Közelebbről is szemügyre vettem a fába vésett írást: csak egy kisebb szívecske volt, benne két betűvel.

-   H+J – olvasta el Harry. – Pont, mint Harry és Jasmine. – mosolygott.

-   Ezt te írtad? – csodálkoztam.

-   Nem. Mikor írhattam volna?

-   Fogalmam sincs. – nevettem el magam.

-   Csak egy véletlen. De milyen jó ez a hely! – ült le a vastag faágra, én pedig letelepedtem mellé, és a vállára hajtottam a fejem, mire ő átkarolta a vállam. Egy kicsit körbenéztem, és észrevettem, hogy tényleg milyen különleges kis helyet találtunk. Az ágat, amelyiken ültünk, több kicsi, hosszú levelekkel díszített ág ölelte körbe. Olyan nyugodt hely volt, eldugott… és romantikus. Ráadásul az a két betű a szívecskében a fa törzsén…

-   Örülök, hogy még iderángattál. – nevetett Harry. – De most már tényleg mennünk kéne.

-   Rendben, de ide még vissza kell jönnünk! – ugrottam le a fáról.

-   Mindenképp – bólintott Harry, mikor ő is leérkezett mellém, majd megfogta a kezemet, és így indultunk vissza a hotelba.

-   Úgy éreztem, a sors akarta így, hogy rátaláljunk erre a helyre – nézek körbe, végigfuttatva a tekintetem a parkon, és a nagy fűzfán. Még itt, a padon ülve is látom a fa törzsébe vésett betűket. Harryre nézek. Ő is a fa ágait bámulja, azt hiszem, gondolkozik. Vagy csak húzza az időt. Már biztosan rájött, hogy lassan közeledünk a történetünk végéhez, ami miatt egyáltalán elkezdtem ezt az egészet.  De még nem most. Még egy kicsit nem.

- Jasmine, ezt nézd! – emelt fel egy újságot a hotel recepciója mellett lévő pultról Eleanor, amikor visszaértünk a vásárlásból. Mikor megláttam az újság címlapján szereplő képet, eldobtam mind a tizenöt szatyrot, ami a kezemben volt. Hát igen, valamivel el kellett foglalnunk magunkat, amíg a fiúk a hangpróbán voltak, legalább a fél város boltjait bejártuk Eleanorral.

- Te jó ég! – kiáltottam fel. – Ezek tegnapi képek, ugye?

- Igen, a reptéren csinálták.

- A fenébe, tényleg voltak fotósok… - vettem ki El kezéből az újságot, és elolvastam a nagy, sárga betűkkel szedett címet: „HARRY STYLES ÚJ BARÁTNŐJÉVEL ÉRKEZETT LOS ANGELESBE”. Az alatta levő képen én és Harry sétálunk kézen fogva, a Los Angeles-i repülőtéren. Harrynek egy szürke sapka takarta el a haját, rajtam pedig egy napszemüveg volt, de úgy tűnik, még így is megismertek. Sőt! A cikkben még a nevemet is leírták… Hihetetlen, gondoltam.

 - Tudod, nem az volt a legfurább az egészben, hogy egy újságban szerepeltem. Hirtelen megijesztett a tudat, hogy én, mint Harry Styles barátnője… Hogy az egész világ tudni fog a kapcsolatunkról. Nem volt rossz érzés, egész egyszerűen csak szokatlan. Nagyon új volt ez még nekem. Hiszen még a szüleim sem tudtak róla… Reméltem, hogy Kanadában nem jelent meg az az újság. De még aznap este telefonált anyukám, és meglepően jól fogadta az egészet, örült a boldogságomnak. Azt gondoltam, borzasztóan szerencsés vagyok. Minden olyan jól alakult!