Elsö rész - Második fejezet

                    * néhány héttel korábban*
       -  Jasmine, ti vagytok? Gyertek be! – hallottam a másod-unokatesóm és egyben legeslegjobb barátnőm vidám hangját, miután bekopogtam a lakása ajtaján.

A három Starbucks emblémával ellátott fehér kávéspoharat a mellettem álló hosszú szőke hajú lány kezébe nyomtam, majd lehajoltam és kivettem a lábtörlő alól a titkos kulcsot. Ugyanis a drága barátnőm még akkor is képes bezárni az ajtót, amikor otthon van. Sohasem fogja kinőni a paranoiáját.

Mikor beléptünk a picike előszobába, finom illat fogadott. A készülőben lévő sütemény illatától, ami betöltötte az egész lakást, rögtön meg is éheztem.

-   Eleanor, te csak nem sütit sütsz? – kiabáltam a konyha irányába, miközben ledobtam a barna Louis Vuitton táskámat a földre, és felakasztottam hosszú fekete kabátomat a fogasra.

-   De igen! – jelent meg barátnőm az egyik ajtóban, majd odarohant hozzánk, és egy hatalmas tripla-öleléssel üdvözölt minket, ahogyan mindig.

-   Remélem ehető is lesz az a süti, éhen halok! – nevetett a szőke hajú barátnőnk.

-   Nyugi Abby, már rendeltem pizzát is – felelte Eleanor. – De csaknem lesz olyan rossz, ha már ilyen jó illata van – gondolkozott el.

-   Biztos nem – mosolyogtam rá. A következő pillanatban viszont egy hangos sípolást hallottunk, úgyhogy El visszament a konyhába, hogy kivegye a sütit a sütőből, mi pedig Abby-vel bementünk a nappaliba.

A szoba szokás szerint egy kicsit át lett rendezve estére: a kanapé kihúzva majdnem a helység felét elfoglalta, csak egy kis asztal választotta el a fal mellett álló nagy plazmatévétől. Az ágyon rengeteg mintás takaró és óriási színes párnák terpeszkedtek. Mindig így rendezte át Eleanor a nappaliját, amikor csajos-filmnézős pizsibulit tartottunk nála.

Lehuppantunk a puha ágyra, majd pár perc múlva belépett Eleanor is, egy nagy tálca sütivel a kezében, amit óvatosan lerakott a kis asztalra.

-   Oké, El – kezdtem. – Szóval van különösebb oka a bulinak? Legalább annyit mondj el, hogy vidám vagy sírós esténk lesz.

-   Igen – értett egyet velem Abby. – Nem mindegy, hogy ünnepelünk, vagy próbálunk elfeledtetni veled valamit… Vagy valakit.

-   Jól van, jól van – nevetett Eleanor. – Semmi gáz, sőt! Igazából azt akartam elmondani nektek, hogy nemrég… elkezdtem randizgatni egy sráccal és… azt hiszem, kezd komolyra fordulni a dolog. Mármint, úgy döntöttünk most mondjuk el… mindenkinek.

Annyira aranyos volt Eleanor, hogy ahogyan csak hebegett, majd lassan el is pirult, hogy nem bírtam ki, halkan elnevettem magam.

-   Most meg mi van? – nézett rám csodálkozó tekintettel.

-   Semmi. Nagyon örülök neked! – öleltem meg gyorsan.

-   És ezt azért kellett egy egész estés programmal közölni, mert… - vonta fel kérdőn szép ívű szemöldökét Abby.

-   Mert nem akartam, hogy azt higgyétek, el foglak hanyagolni titeket miatta. De legfőképpen azért, mert… Ő nem egy egyszerű srác.