Elsö rész - Harmadik fejezet

-   El, megígértük, hogy jó fejek leszünk vele! Mindegy, hogy egy lecsúszott valóságshow-szereplő vagy egy színész… - mondtam, mikor másnap délelőtt a kocsiban ültünk. Úton voltunk London belvárosa felé, hogy meglátogassuk Eleanor új pasiját. Azt elmondta, hogy híres, de ennél többet nem akart elárulni, nehogy „ítélkezzünk, mielőtt megismernénk, milyen valójában”. Bár volt egy sejtésem, mi szerint Eleanor hálószobájának a faláról nem véletlenül tűntek el hirtelen az egyik itteni fiúbanda tagjait ábrázoló poszterek. Úgy emlékszem, a nevük talán valami olyasmi, hogy Five Direction (?) (mivel öten vannak). Nem ismertem őket igazán, csak annyit tudtam róluk, hogy az X-Factorban tűntek fel. De gyorsan próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot, hiszen egy-két poszter eltűnése még nem jelenthet semmit.

-   Hát jó, igazából énekes. És nem csak ő lesz most ott egyedül. – felelte.

-   Ezt hogy érted? – kérdezte Abby.

-   Úgy, hogy egy bandában énekel a csávó – válaszoltam Eleanor helyett.

-   Ne már, tuti, hogy rájöttél melyik banda – nevetett Eleanor.

-   Azt hiszem, igen – feleltem, majd mivel idő közben megálltunk egy hatalmas fehér ház előtt, kiszálltunk a kocsiból.

Felmentünk egy keskeny lépcsőn a bejárati ajtóhoz, és Eleanor bekopogott.

Pár másodperc múlva hangos nevetés szűrődött ki odabentről, amikor egy szőke hajú srác lassan kinyitotta az ajtót.

-   Szia – köszönt neki Eleanor, majd mi is Abby-vel. – Eleanor vagyok – mutatkozott be a fiúnak.

Csodálkoztam. Ha ez a srác a banda egyik tagja, hogy lehet, hogy még nem ismerik egymást Eleanorral? Még előlük is titokban tartották volna a kapcsolatukat?

A srác válaszra nyitotta a száját, de ekkor egy barna hajú őrült (?) rohant ki az egyik szobából. Csíkos pólót és hosszú piros nadrágot viselt, aminek az alját felhajtotta.

 - Eleanoooooooooooor!! – üvöltötte, és megölelte őt. Szóval ő az a bizonyos híres srác, gondoltam.

 - Sziaa – mosolyodott el Eleanor, majd lassan elengedték egymást.

 - Gyertek be – mondta nekünk kedvesen mosolyogva a srác, aki egyébként nagyon szimpatikus volt. Volt valami kis aranyos, pimasz csillogás a tekintetében. Mint egy kisgyereknek.

Mikor beléptünk az ajtón, egy nagyon tágas és modern házban találtuk magunkat. Minden túlságosan fehér és világos volt, a falakon hatalmas ablakok sorakoztak. A parányi előszoba után bementünk egy nagyobb helységbe, ahol a konyhát csak egy hosszú bárpult választotta el a nappalitól. A konyha a legújabb, legmodernebb eszközökkel volt felszerelve, még egy nagy üdítős-hűtő is állt a pult mellett. A helység másik felén egy óriási hófehér ülőgarnitúra terpeszkedett, vele szemben pedig egy borzasztóan nagy tévé. Minden olyan nagy volt… De szép. Rögtön elnyerte a tetszésemet a ház. Pont olyan volt, mint amilyenről mindig is álmodoztam.

A középen lévő nagy kanapéról két srác állt fel, és jött oda hozzánk, majd a fal melletti fotelban egy iPaddal a kezében ücsörgő fiú is felnézett, majd csatlakozott hozzájuk. Bemutatkoztunk, majd Eleanor barátja, Louis is sorban bemutatta a fiúkat.

- Niall – a szőke hajú, fogszabályzós srác.

- Zayn – fekete felzselézett hajú, iszonyatosan szexi tekintettel.

- Liam – barna hajú, kockás ingben, kedves mosollyal.

- És Harry.