A
pláza felé sétálva a gondolataimba merültem.
Észre sem vettem, hogy közben megérkeztem
a bejárathoz, és ott megálltam. Haboztam. Vajon most is olyan hatással lesz
rám, mint ahogyan tegnap, az első találkozásunkkor? – gondoltam. Féltem. Nem
Harry rémisztett meg, hanem az, amit iránta éreztem. Annyira élénk volt még
akkor is az érzés bennem, hogy szinte remegtem. Magam előtt láttam a szemeit, a
mosolyát, ahogyan mozgott a szája, miközben beszélt… Nem tudtam kiverni őt a
fejemből.
Beléptem a bevásárlóközpontba, majd az
egyik női mosdó felé vettem az irányt, hogy összeszedjem magam. Ahogy
belenéztem a nagy tükörbe, egy kissé elszörnyedtem – nagy kék szemeim alatt
csúnya sötétlila karikák éktelenkedtek a fáradtságtól. Hát igen, nem aludtam
túl sokat ma éjjel. Órákig csak forgolódtam az ágyamban, és gondolkoztam. A
kialvatlanság miatt viszont borzasztóan fájt a fejem, így gyorsan bevettem egy
gyógyszert, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében kimentem a mosdóból.
Mikor odaértem a mozi elé, Ő már várt. Nem
késtem sokat, csupán öt percet, mégis azt láttam rajta, hogy türelmetlen. Szürke
nadrágot és egy fehér pólót viselt, szemeit egy nagy fekete Ray Ban napszemüveg
takarta el, annak ellenére, hogy a plázában meglepő módon nem sütött a nap. A
falnak dőlve, zsebre tett kézzel ácsorgott, és az embereket figyelte. Mintha
csak megérezte volna, hogy megyek, felém fordult majd egy aranyos féloldalas
mosolyra húzta a száját, amitől görcsbe rándult a gyomrom…
- Az első randink… Mindenre pontosan
emlékszem. Az összes perce mélyen beleégett az emlékezetembe. Nagyon jól
éreztem magam veled. Az egyik legszebb esténk volt.
Mikor a film után kimentünk a moziból, egy
csapat rajongó támadott meg minket. Nem voltak sokan, körülbelül hét-nyolc lány
lehetett, viszont egyikük sem volt több 14-15 évesnél. Mindegyik lány kezében
fényképezőgép vagy telefon volt. Természetesen azonnal nekiálltak
kíváncsiskodni, hogy egyáltalán ki a fene vagyok én, és hogy Harry barátnője
vagyok-e. Harry viszont nem válaszolt, csak sejtelmesen mosolygott, és próbált
kedvesen viselkedni velük. Engem viszont igazság szerint egy kissé
idegesítettek, hiszen mégiscsak egy randi közepén rohantak oda hozzánk, és
kérdezősködtek olyan dolgokról, amihez abszolút semmi közük. De nem szóltam
semmit, csak csendben vártam. A rajongók Harryhez tartoznak, így el kellett
fogadnom őket.
Rengeteg aláírás és néhány közös fotó
készítése után végre mehettünk tovább Harryvel. Egy közeli étterem felé
indultunk. Mikor kiértünk a plázából, meglepődtem, mert idő közben lement a
nap, beesteledett, és sokkal hidegebb is lett. Hát igen, nem volt már olyan
messze a nyár, de túl közel sem. Összehúztam magamon a kabátomat, mire Harry
felém fordult. – Fázol? – kérdezte. Bólintottam. Elmosolyodott, majd
megdörzsölte a vállam, azután pedig átkarolt, és így sétáltunk tovább. Örültem,
hogy arrafelé már nem igazán volt forgalom este, így nem kellett feszélyezve
éreznünk magunkat a kíváncsi tekintetek miatt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése