*Harry szemszöge*
- Gyerünk Harry, nyisd ki az ajtót! – hallom
Louis hangját a hotelszoba ajtaja elől. – Tudom, hogy bent vagy!
- Menj el, Louis! – kiáltom, majd az ágyon
fekve a másik oldalamra fordulok és a fejemre rakok egy párnát. De még így is
hallom Louis kitartó dörömbölését az ajtó felől.
- Nem megyek el, amíg nem beszéltünk! –
kiáltja fenyegetően, de hallom a hangján, hogy már kezdi feladni. Tudja, hogy
nem fogom kinyitni az ajtót. Egyrészt még mindig nem állok szóba vele, másrészt
pedig ha nem ő állna odakint, akkor sem nyitnám ki az ajtót. Senkivel sem
akarok beszélni most. Legszívesebben itt maradnék egyedül a hotelszobában
ameddig csak lehet, elbújva a világ elől, az összetört telefonommal…
- Ez most tényleg fontos, hallod? Jasmine-ről
van szó! – kiabálja Louis tovább.
Jasmine.
Vajon mit tudhat róla?
Már hosszú órák teltek el azóta,
hogy utoljára láttam, amikor még semmi gond nem volt. Aztán hirtelen eltűnt.
Fogalmam sem volt, hova mehetett vagy hogy miért. Még csak el sem köszönt
tőlem, szó nélkül lépett le. Ez egyáltalán nem jellemző rá. Nagyon megijedtem,
amikor nem találtam sehol, és borzasztóan aggódtam.
Amikor néhány perccel ezelőtt
felhívott, már az első szavából kihallottam a kétségbeesést. Nem voltam benne
biztos, hogy hihetek neki, amikor azt mondta, jól van. Tudtam, hogy valami
nincs rendben. Hallottam a hangján, hogy segítségre szorul. Mégsem kérte. Elutasította.
Pedig együtt kellene megoldanunk a problémákat, hiszen társak vagyunk, most már
majdnem hivatalosan is! Nem mondta el, hogy mi történt, eltitkolta hogy mi a
baj… A saját menyasszonyom hazudott nekem. Ez volt a legelső alkalom a
kapcsolatunkban, hogy nem mondott igazat. Biztos vagyok benne, hogy nem
önszántából tette. De akkor vajon mi oka lehetett rá?
A tehetetlenség, a kétségbeesés
szinte megőrjített. Már néhány óra elteltével is hiányozni kezdett, mintha a
másik felemet veszítettem volna el. A legrosszabb az egészben az, hogy tudom,
nem kereshetem tovább. Nem tehetek semmit. Ha nem akarja, hogy megtaláljam,
akkor úgysem fogom. Ha egyedül akar lenni, akkor úgyis eltaszít magától. Pedig
én bármit megtennék érte, bármit! Szeretem őt.
Lassan feltápászkodok az ágyból és
az ajtóhoz megyek. Ha Louis bármit tud Jasmine-ről amit én nem tudok, de ami
segíthet, akkor megéri néhány percig elviselnem a társaságát. Egy mély
lélegzettel összeszedem magam, majd kinyitom az ajtót, és egy eléggé zaklatott
és gondterhelt Louis-t látok magam előtt.
- Végre! – sóhajt. –
Bejöhetek? – kérdezi a szoba felé mutatva. Bólintok, majd amikor bemegyünk,
Louis leül egy székre én pedig az ágyra huppanok le vele szemben.
- Ki vele! Mit tudsz
Jasmine-ről? – kérdezem rögtön, de úgy tűnik őt nem zavarja, hogy csak ez
érdekel.
- Azt hiszem, bajban
van. – kezdi. - Segítenünk kell neki, minél hamarabb. – Tettre készen felpattanok
az ágyról.
- Hol van? Indulás!
- Nyugodj meg, először
el kell mondanom néhány dolgot… Ülj le. – kéri nyugodt hangot erőltetve magára.
Mikor leülök, folytatja.
- Szóval. Először is azt
kell bevallanom, hogy Christopher és én együtt dolgoztunk azon, hogy
elválasszunk téged és Jasmine-t.
- Micsoda? – a
döbbenettől ledermedek és megmoccanni sem bírok.
- Jól hallottad.
Igazából ő volt az aki ezt az egész tervet kitalálta, én pedig csak segítettem
neki. Bevallom, bosszút akartam állni, amiért nem bocsátottál meg. – Hirtelen
újra megtalálom a végtagjaimat, amikor sikerül felfognom a szavait, és azzal a
lendülettel ütöm meg Louist. De itt meg is állok, ugyanis még hallanom kell a
sztori többi részét, szükségem van rá hogy segítsek Jasmine-nek.
- Oké, ezt megérdemeltem
– mondja halkan az arcát dörzsölve.
- Gyerünk, folytasd! –
kiáltok rá türelmetlenül. – Mit tettetek Jasmine-nel?
- Gondolom, arra
rájöttél hogy szándékosan hazudtunk mind a ketten neki, hogy kételyeket
ültessünk belé és ne kérd meg a kezét. Viszont ez csak egy rövid időre működött
és Jasmine már nem bízott meg Christopherben. Ezért ő erőszakkal akarta elvenni
őt tőled. – feszülten figyelem Louist, próbálom értelmezni minden szavát, hogy
minél hamarabb ahhoz a részhez érjünk, hogy miként segíthetek Jasmine-nek. –
Azt akarta, hogy drogot csempésszek Jasmine italába ma este amikor egyedül
marad, és akkor ő elvitte volna magával. Ekkor szálltam ki. Rájöttem hogy nem
akarok ártani sem neked, sem Jasmine-nek. De azt hiszem, Christopher úgy
döntött hogy nélkülem is véghez viszi a tervét.
- Várj! Azt akarod
mondani, hogy TÉNYLEG bedrogozta Jasmine-t és elvitte magával? – nézek rá
elkerekedett szemmel. Képtelen vagyok elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet, pont
vele…
- Igen, azt hiszem ez
történt ma, amikor eltűnt a partiról. – bólint Louis.
- Tudod, merre van
Christopher lakása?
- Igen – válaszol. – Ott
voltam, amikor odaadta nekem a drogot. És azt is tudom, hogy nem csak annyi
volt neki, hanem több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése